"nagyot mondás ellen a nagyot hallás a tökéletes ellenszer"

In memoriam...

"Mindannyiunk egy kis kényelmes buborékban él, ami teljesen elszakadt a valós világtól, az állatoktól és növényektől, talajtól és víztől, és a természeti erőktől, amik értelmet adnak a bolygón való létezésnek.

Ha úgy tapasztalod, hogy az étel a boltból jön, és a víz a csapból, akkor halálodig fogod védelmezni a rendszert, ami ezt fenntartja, mert az életed függ tőle.

Ha úgy tapasztalod, hogy a víz egy patakból jön és az étel a tájtól, akkor a halálodig fogod védelmezni a patakot és a tájat, mert az életed függ tőle."

Élt egyszer a messzi Tündérországban egy pillangó. Minden reggel színes szárnyait széttárva köszöntötte a Napot, s az Égi Vándor - ámulva a pillangó szépségén - megállt egy pillanatra az útján.
De hiába volt a szépség, hiába a ragyogás, ha szíve alabástromból volt, semmi élő fel nem melegíthette, és oly magányos volt, hogy amihez csak hozzáért, amit csak megérintett magánya, mind kővé változott. Kerülték a pillangótársak, messze repültek a réttől, ahol ő szokott ücsörögni. Társaságot csupán a virágok jelentettek neki, s ő bánatosan szállt egyikről a másikra, elpanaszolva búját nekik. Szállt szárnyain, s amelyik virág csak meghallotta, megérezte magányát, többé nem akart élni, virulni: szürke kővé dermedt. A pillangó végignézett a mezőn, látta kedves virágai pusztulását, és könnyekre fakadt.
Egyszercs ak így szólt hozzá az egyik könnycsepp:- Bánatban születtél, s mint jó fiad, én most utat mutatok Neked, kiutat a bánatod mélységes völgyéből. Jöjj, kövess! - s a könnycsepp a hajnali napsugarak egyikébe kapaszkodva felszállt egy szellő-csikó hátára.
A pillangó kitárta gyönyörű szárnyait, és elindult a zabolátlan szellő nyomában. Szálltak, repültek, erdőket, mezőket, hegyeket, völgyeket hagytak maguk mögött, folyókon, óceánokon szárnyaltak keresztül. Tizenháromszor nyugodott le és kelt fel újra a Nap, mígnem megérkeztek egy csodálatos kertbe: a világ legnagyobb mágusa kertjébe, amiben csupa-csupa varázslat és szépség termett.
A könnycsepp ekkor így szólt:- Küldetésemnek itt vége. Többet segíteni nem tudok - majd harmattá válva napsugár-szárnyakon felszállt a vakító kék égbe, ahol már várta őt egy felhőfoszlány. A pillangó sokáig nézett utána, majd fáradtan egy márvány szökőkút peremére ült, hogy kipihenje a hosszú utat.
A szökőkút csobogása elaltatta, s a kert gazdájának mágiája álmot bűvölt a szemeire. Álmában egy réten járt. Pillangók milliói repkedtek a tavaszi friss estében, mintha a virágok keltek volna szárnyra. A mozgó, folyton változó mintából, melyet a színes szárnyak szőttek a mező fölé, egyszercsak kivált egy mindennél ragyogóbb és fényesebb lény. Lepkeszárnyai mintha drágakövekből lettek volna kirakva, teste mintha igazgyöngyből formálódott volna, szemeiből a gyémánt hideg tüze csapott ki.- Ki vagy te? - kérdezte a pillangó.- Én vagyok ennek az országnak a királya, testvérem - mutatott körbe az idegen a mezőn. - Itt gyűlik össze a világ minden lepkéje egy éjszakára, hogy párt találjon magának, akivel leélheti hátralévő életét. Jöjj! Repülj velünk te is!
A király hívta őt, s a pillangó követte a királyt. Felreppentek, és szálltak, cikáztak a milliónyi pillangó között. Szebbnél szebb mosolyú pillangóhölgyek csábították őt, de ő elfordította arcát a hamis mosolyoktól, s repült tovább. Az Igazit kereste, aki megérintheti kőszívét. De egy sem volt a réten ilyen. A pillangó bánatosan ült le egy virág szélére, s a virág a magány súlyába belerokkanva szürke kővé vált.
A pillangó felébredt, s újra ott találta magát a márvány-szökőkút szélén, a varázsló kertjében. Megmosta arcát a kristálytiszta vízben, kinyújtóztatta ragyogó szárnyait, majd így szólt:- Tudom nagy mágus, hogy te küldted rám ezt az álmot. Köszönöm, hogy segítettél megérteni: ez a sorsom. Most már csak arra kérlek, hogy segíts ezt elfogadni is. - Ebben a pillanatban nagy szélvihar támadt, felkapta a pillangót, felemelte a szökőkút közepén álló márványvitéz vállára, s márvánnyá változtatta őt is.- Te kérted! - szólt egy hang, amely mintha a kert összes virágából jött volna. - Aludj hát álomtalan alvásban, s ébredj csak akkor, ha jön valaki, aki képes lesz megérinteni alabástrom-szívedet.
Teltek-múltak az évek. Ahogy az emberek világa mind erősebb lett, úgy kopott a varázslaté, úgy gyengült a mágus. A kertet lassan ellepte a gyom. Indák burjánzottak mindenfelé, a borostyánok, melyek hajdan ragyogó smaragddal burkolták be a falakat, elhalványultak, megsárgultak. Megkopott, megrepedezett a márvány is, a szökőkút vize elapadt. Egyedül a pillangó szárnyai ragyogtak egykori pompájukban.
Egy nap, amikor a mágus ereje már a végét járta, és a kertet eső és szél tépázta, egy szerény, szürke kis molylepke sodródott be a viharral a kertbe. Lábaival megkapaszkodott a szökőkút kővitézében, bebújt a sisakrostély alá,és ott várta, hogy kitombolja magát az orkán, kisüssön a nap. Várt, várt, mígnem elaludt. Álmában napsütötte mező fölött szállt, szárnya a kopott szürkéből szivárványszínűvé vált, s mellette repült rég vágyott párja. Felébredt a kis molylepke, s felsóhajtott. Szép az álomvilág, de mindenkinek azt kell elfogadnia, amiben él. Kikapaszkodott a sisakrostély alól, s végignézett az elemek által felforgatott kerten. Megnézett mindent, mindent. Majd tekintete egyszercsak jobb szárnya mellé tévedt, s ott látta álombéli párját, márványba kövülten. Szárnyaival végigsimította a szomorú arcot, majd nézte a csodát, ahogy a márványpillangó megelevenedik, s érezte: vele is csoda történik. Szürke szárnyain színcsíkok futottak végig, meg-megálltak, összefonódtak, mígnem gyönyörű rajzolatban végleg megállapodtak. Rajzolata pontosan a tükörképe volt a felelevenedett márványpillangóénak. Összeérintették szárnyaikat, s a két tükörkép összeforrott. A két pillangó eggyé lett, arany gömbben egyesültek, és szerelmük csodája újraélesztette a varázslatok kertjét. Azóta is ott élnek. Ha egyszer arra jársz, látogasd meg őket!

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."

KRISTÁLYOK:Az angyalok egészen váratlanul megjelenhetnek akár a kristályokban is. Az égi erők szárnyas hírnökei mindig olyan angyali kristályokban jelennek meg, mint az olívazöld szerafint, vagy a rózsaszínes danburit. De előfordul, hogy a tiszta kvarckristályból tűnik elő angyali forma, miután kinyújtottad a kezed az égi birodalom felé. Mindez annak köszönhető, hogy a kristályok rezgésszáma kedvez az angyali jelenlétnek. Az angelit, pedig maga a „kőbe zárt” angyal.

VIRÁGOK:Sokan megfigyelték már, hogy az oltárokra helyezett nyíló virágok sokkal tovább maradnak frissek mintha egy kevésbé megszentelt helyre teszik őket. Az angyalokkal gyakran kapcsolatba lépő személyek számtalanszor tapasztalják, hogy – a különösen mély – angyali találkozások után megváltozik otthonukban a növények, virágok színe. Az is előfordulhat, hogy az angyali látogatást követően hálószobádba egy régóta elszáradtnak hitt szobanövény újra kivirágzik.

"Saját magad és tudatosságod fölött őrködve, meggyújtod azt a lángot, amely felé gyermekeid igyekezni fognak. A fény, amelyet teremtesz, soha nem alszik el. Megmarad egy örök tartományban, hogy elérhető legyen gyermekeid számára egész életükben."
Virágszálak...ezt értetek és nektek találtam...gondolkozzatok rajta, legyen a tiétek az érzés és a tudás ami ezzel az idézettel jár...
Namaste

Vannak bizonyos jelek, melyek a szkeptikusokat is képesek meggyőzni az égi hírnökök jelenlétéről. Megtudhatod, hogy üzennek az angyalok neked.

Az angyalok, mint az égi erők szárnyas hírnökei, közvetítenek az emberi és az isteni világ között. Ezek a halhatatlan, tiszta tudatú lények képesek függetleníteni magukat a tér és az idő korlátaitól. Így néha megesik, hogy az angyalok az ember számára látható módon jelennek meg.

FELHŐK:Az égi hírnököket- nevükhöz híven- legkönnyebben odafent veheted észre. Megláthatod az angyalokat az égbolton, a felhők elrendezésében. A napsütéses nyári égbolton könnyebb dolgod van, de a téli napokon sem túl nehéz észrevenni az angyalokat, mindössze kicsit jobban kell figyelned. Különösen a szent helyek – például templomok – felett jelennek meg gyakran. Legtöbbször toll alakú felhők utalnak az angyalok jelenlétére.

ANGYALI AJÁNDÉKOK:Sok angyali ajándék kapható különböző boltokban – kis angyalkitűző, üvegangyalka, hűtőmágnes, üdvözlőkártya, angyalmatrica. Ha váratlanul ilyen ajándékot kapsz, biztos lehetsz benne, hogy az angyalok útmutatása alapján jutott el hozzád – létezésük bizonyítékaként. Ha megkérdezed barátodat, ismerősödet, miért ajándékozta neked épp ezt a szuvenírt, valószínűleg nem fog tudni válaszolni rá.

Murphy törvénye: "Semmi sem olyan könnyű, amilyennek látszik, minden tovább tart, mint amire számítunk, ami elromolhat, az el is romlik, méghozzá a lehető legrosszabb pillanatban."
Maxwell Maltz törvénye: "Semmi sem olyan nehéz, amilyennek látszik, minden több eredménnyel jár, mint amire számítunk, ami jóra fordulhat, az jóra is fordul, méghozzá a lehető legjobb pillanatban."

Kinek a pap, kinek a papné...ugyebár:)

"Ne gondolkodj Emberként. Minden megvan benned ahhoz, hogy megteremtsd, amire vágysz. Vállald a felelősséget az utadért, és ne engedj a félelemnek."

"Néha úgy tűnhet, hogy a gondolataink választanak minket - ám ez téves elképzelés. Mindig mi választjuk ki a gondolatainkat - minden pillanatban. A gondolataink sohasem semlegesek, mindig van valamilyen hatásuk. Egy röpke pillanattal a gondolatod előtt már úgy döntöttél, hogy ezt fogod gondolni. Ha gyakorolsz, megtanulhatod a gondolatok kiválasztását, és ezzel tulajdonképpen a kezedbe veszed életed irányítását."

A nagyvilág zajában szükségünk van befelé figyelni. Elcsendesedni, összpontosítani. Megvizsgálni, meglátni és megérezni valójában mire vágyunk, mit rejt és súg a szívünk.
Nem kell magunkat feladni de hinnünk és bíznunk kell az intuíciónkban. A szemünk téved de a szívünk sosem.
A megoldást mindig önmagunkban kell keresni. Segítséget kaphatunk, kapunk is. Az első lépést azonban nekünk kell megtenni!

"Csak egy üzenet van, amelyre érdemes hallgatni, ez saját szíved üzenete."

Az igazság mindig igazság marad, nem törődve azzal, hogy te vagy bárki mit választ hitének.

Ha el akarsz érni valamit, az egész Világegyetem összefog, hogy sikerüljön neked.

Az ünnepek alatt lehetőségem volt megfigyelni az emberek viselkedését, egymáshoz viszonyulását.
Értetlenül bámultam a rohanó, lökdösődő, tanácstalan, ötlettelen, szeretetmentes vásárlási lázban égő figurákat. Hálás voltam magamnak, hogy ebből az év szakaszból kimaradok mindig.
Családomban soha nem az anyagi és tárgyi megfelelés a szempont. Főleg nem a/z elviekben/ szeretet ünnepén. A meghittséget az adja, hogy ebben a pár napban is együtt lehetünk, habár távol élünk egymástól. A fizikai távollét a lelkeket hozza össze. Feltéve, ha nyitott a szívünk…

Sosem szerettem ajándékot kapni, főleg ha még be is volt csomagolva. Nekem elég nehéz a kedvemben járni…mert fizikai dolgokkal nem is lehet igazán örömet szerezni. Számomra mindig többet ér, ha a szeretteimmel beszélgethetek, nevethetek önfeledten és érzem, hogy szeretetteli közegben teljes biztonságban létezhetem, velük együtt.
Az a jó, hogy ezt mi nem pusztán az év egy bizonyos szakaszában tesszük így, amikor másnál úgymond kötelező. Érdekes, hogy az én szüleim sosem rokkannak bele a karácsonyba, az ünnepre való készülődésbe! Miért? Mert mindig ugyan úgy önmagukat adják, tiszta szívből önzetlenül. Úgy, mint az év bármely más, ünnepmentes napján…

Amikor az ünnepek után beindul a megszokott élet és ezernyi panaszt hallok, hogy hű de elfáradtam a sok evésben, készülődésben, jövés-menésben, mindig elgondolkozom. Minek is csinálod, ha elfáradsz? Csináld másként! Fogadni merném, hogy az évek óta be rögzött szokást a mai napig őrzi mindenki. Ha valaki változtat is, csak kicsit, mert nagyot nem mer. Nem mer újítani, nem meri vállalni önmagát, a saját vágyait, elképzeléseit. Mások kitalált sorozat cselekvései szerint játssza le az eseményt és el is hiteti a szeretteivel, önmagával, hogy ez szép és milyen jó! És mekkora hazugság!

Legyen minden nap ünnep és legyen a karácsony egy meghitt nap. Amikor a lelkünk együtt megpihenhet.
Az igazi szeretet nem koncentrálódik egyetlen egy napra vagy időszakra. Mindig jelen van. Csak a sablonos szokásainktól már észre sem vesszük jelenlétét.
Ha végre nem a TV-t bámulnák, hanem kicsit kifelé, a környezetükre és önmagukra figyelnének nem itt tartana a világ.