Szabad az, aki megleli a helyes egyensúlyt; egyfelől képes felhasználni az anyagi világ kínálta bőséget és örül neki, másfelől egy pillanatig sem hiszi, hogy ettől függ az élete.

Ami előttünk és mögöttünk van, az mind semmiség ahhoz képest, ami bennünk van.

A barátság és az igaz szerelem, olyan mint a táguló horizont. Szárnyat ad a léleknek!

“A szerelem a legjobb muzsika az élet színpadán. Nélküle örökre dallamtalan lennél az emberiség hatalmas énekkarában."(Roque Schneider )

A szerelem nem elavult fogalom! A szerelem időtálló elv, amelynek a lényege az elmerülés egy másik emberi lényben megnyilvánuló isteniben. A szerelem játékosság is, a tavasz, a virágok és egy új élet előhírnöke. Ám nem kell párkapcsolatban élned ahhoz, hogy megidézd a szerelmet. Megnyilváníthatod saját magadnak is a nevetésen, a szépségnek való megadáson keresztül, s azzal, hogy megengeded magadnak a "fényűző" élvezeteket.

Beszélj keveset, szeress nagyon, adj oda mindent és menj fáradhatatlanul előre.

"Virágzás": Még csak most kezdtél neki a folyamatnak így hát légy türelmes a folyamattal és önmagaddal szemben!

Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyü ez az áldozat.

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."

Az életnek nem adhatsz több napot, de a napoknak adhatsz több életet.

Túl a szivárványon

Néha a Föld, mint egy párás dzsungel,

Szótlan fák közt zord eső szitál,

Lentről felnézek – s ott a fény!

Lebben a felhő, mint egy függöny nyílik,

És a felhőn túl – szép szivárvány;

Nézd, csak nézd az ablakból!

Oda látsz a Nap mögé;

Csak egy lépés, Lásd, az ég!

Távol – túl a szivárvány hét hídján;

Épp úgy, mint a mesékben áll;

Ott a csodatáj!

Távol – szivárvány fényén;

kéklő ég,Téged hív, álmodsz gyermekként,

Úgy, mint egykor rég!

Majd jön egy nap; a felhők futnak,

Megszépül a föld, s a télMajd elszáll!

A bánat csak egy citromcsepp,

A kéményfüst is táncot lejt,

S a fény úgy csábít!

Távol – hétszín szivárvány, énrám vár!

Ott, hol kékmadár szárnyán Csillog a fény, míg száll!

Ha eléri s zivárványt A sok kis madár; Én... miért nem? Mondd, miért?

A vágyak és a valóság némileg és néha nemileg is eltérnek egymástól, ha csak kicsiben is. /Zz/

"Nem azért szeretlek, aki vagy, hanem azért akivé válok, amikor Veled vagyok."