Hidd el, mit a szívünk csak remélt
Hidd el, s velem álmodni ne félj
Mondd el, mondd mit érzel,
S ha a szó majd elapad,
Úgyis minden rezdülésed
Mint a szél simogat.
Engedd hát közelebb a szíved,
Elviszlek oda ahol élni kell a csodát.
Hallgatni veled, ennyit kérek!
És még egy percet, amíg átölelsz ne várj!
Engedd hát közelebb a szíved,
Engedd, hogy halljak minden szívdobbanást.
Csak néhány pillanat hát élvezd,
Hisz holnap rohan majd az életünk tovább
Így jó, értünk kelt fel ma a nap
Így szép, lelkünk rab s mégis szabad
Nem várt béke száll majd vállunkra tudom.
S hogy mire vágyom igazán most, csakis azt... akarom.
/Egy kóbor dalszöveg/
