2010. szeptember 8., szerda

Az angyal szó (angolul: angel, latinul: angelus) eredetileg atlantiszi szóösszetétel: Ang: élet , az El: Isten fénye.szabad fordításban: Élő Istenfény. Az angyalok nevében az -el- végződés arra utal, hogy ők mindennél és mindenkinél közelebb állnak Istenhez.

Alázat
"A valódi szeretet lelki magatartása a mások tiszteletén alapuló mi-központú életszemlélet és az értelmes alázat, ezért a szeretet gyakorlati megnyilvánulása elsősorban az "adni-akarás" vágyában jelenik meg.
Értelmes alázat nem egyenlő:-az álszerény alakoskodással (köntörfalazás, cselszövés.)-a külsődleges formalitással (hajbókolás, kegyeskedés.)-az igazságtalansággal (nem részrehajló)-a kényszerű szolgai lelkülettel (pl. leigázott népek félelmei)-a valós értékek lebecsülésével, vagy lelki önsanyargatással.
A valódi szeretet szerint élő ember nem megy el egy bajban lévő ember mellett. Az értelmes alázata azt jelenti, hogy a rászoruló ember javára önként, szabadon valamennyire háttérbe szorítja saját érdekeit, és a lehetőségeihez képest igyekszik kisegíteniszorult helyzetéből. A szabad akarat természetesen ebben az esetben sem sérülhet. Csak akkor tehetünk bármit is a másikért, ha ezt megengedi. Az értelmes alázat mindig hű marad az igazsághoz, és szeretettel képviseli azt.

Megbocsátás
Valódi szeretet esetén nincs szükség megbocsátásra, mivel a lélek szempontjából azonnal érthetővé válik, miért okoztak neki sérelmet. Az ilyen események az élet részét képezik, hozzátartoznak a tapasztalat-gyűjtéshez. Amikor először valamilyen sérelem ér,az a másik ember hibája. Ha ugyanaz még egyszer megtörténik veled, az már a Te hibád, mert nem tanultál az első esetből. Sérelemnek nevezzük azokat az eseményeket, amikor valaki kellemetlen helyzetbe hozott, azaz valami rosszat tett Veled, pl.:megbántott, megvert, elhagyott, becsapott, kirabolt, hazudott, zsarnokoskodott, stb. A sérelmeket fájdalomként éljük meg. Fájdalom különböző kellemetlen lelki és testi érzetek formájában jelenik meg. A teljesség igénye nélkül, íme néhány lehetőség, amifájdalmat okozhat: Fizikai szinten különféle testi sérülések és betegségek- érzelmileg harag, gyűlölet, düh, sértettség; a gondolatok szintjén kritika, hibáztatás, bosszúvágy stb. Ha sérelem ért, az eqo természetes reakciója, hogy fájdalmat éreztet, ígyhozza tudomásodra, hogy valami életedet hátráltató dolog történt Veled. Önmagadat bünteted, ha valaki tettéért megengeded az egonak, hogy állandóan fájdalmat okozzon Neked, mint Léleknek. Ezen kívül a fájdalom, mint egy torzító szemüveg megakadályozabban, hogy a továbbiakban olyannak lásd ezt az embert, illetve akár környezeted valamennyi tagját, mint amilyenek valójában. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy nem leszel képes valódi szeretet szerint élni az életedet. Engedd el fájdalmadat! Bocsáss megaz embernek, hogy helyreálljon a lelki békéd, és ismét valódi szeretettel olyannak láss benne mindenkit és mindent, amilyenek valójában. Nem kell elfelejtened az ellened elkövetett tettet, vond le belőle a tanulságokat, és a tanulási folyamat részekénttaláld ki, mi a teendőd, hogy ne kerülj ismét hasonló helyzetbe. Ennyi az egész.
Nézzük, milyen jelei vannak, ha valaki még nem bocsátott meg:
-Továbbra is haragszik, neheztel a másikra.-Nem haragszik, de mivel nem dolgozta fel élményt, nem felejti el a másiknak, amit tett. Rendszeresen szóbahozza. Az igazi megbocsátás után sem fájdalmat, sem a felemlegetési kényszert nem érezzük többet. Ismét torzítás nélkül olyannak látjuk a másikat,mint amilyen valójában. Ha a nekünk fájdalmat okozó feldolgozva tettét rájött arra, hogy mi a teendője, hogy ne hibázzon újra a jövőben, akkor éljük vele életünket tovább, mintha mi sem történt volna. Pontosan ugyanazon polcon maradjon szívünkben, mintahol

korábban volt.

Szeretet
A valódi szeretetnek előjeltől függően két ellentéte van: az önzés és az önfeláldozás. Akkor válunk önzővé vagy önfeláldozóvá, ha valami (pl. a tudatalatti) megzavarja helyes értékítéletünket és cselekedeteinket. A valódi szeretet definíciója a következő:Mindenkire és mindenre vonatkozó örökérvényű döntés. A szeretet, a szeretet tárgyától függetlenül létező, a másik, mások valódi érdekeit is figyelembe vevő, semmitől sem függő magas rezgésű attitűd, életfelfogás, életforma és életgyakorlat.
Magától értetődően, szívből ad a másiknak, amit csak lehet. Rendben, de mit és mennyit adjunk? Az önzés definíciója a következő: egónk mérete nagyobb a kelleténél, azaz amikor valaki túlértékeli az "én" vagyis saját személyének fontosságát illetve sajátérdekeinek prioritását. Kérdéses, hogy foglalkozik-e azzal egyáltalán, hogy mi lenne jó másoknak vagy sem. Az önfeláldozás definíciója a következő: egónk mérete kisebb a kelleténél, azaz amikor valaki leértékeli az "én" vagyis saját személyénekfontosságát illetve saját érdekeinek prioritását. Kérdéses, hogy foglalkozik-e azzal egyáltalán, hogy neki személy szerint mi lenne jó vagy sem. Valódi szeretet estén az én-központúság helyett a szemlélet mi-központú. A "mi" egy csoportot jelent, aminkettő vagy több ego együtt értendő. Hogyan lesz cselekedeteink sarokköve a valódi szeretet, mint attitűd?A csoport különböző érdekeinek relatív fontossági sorrendjének, prioritási értékének meghatározása lehet objektív, önző vagy önfeláldozó. Valódi szeretet esetén az egyeztetett célok alapján a mások és saját érdekeink fontossági sorrendjét helyesen,objektíven határoztuk meg. Önzés illetve önfeláldozás mértékéről beszélhetünk annak függvényében, hogy saját érdekeinket mennyire helyeztük előtérbe, illetve, hogy mennyire szorítottuk háttérbe, azaz mennyire tér el értékítéletünk és cselekedetünk azoptimálistól. A valódi szeretet lényegében egy ember szándéknyilatkozata. Ezzel fejezi ki egy ember-jobbító, segítőkész, pozitív, etikus, megerősítő, a másiknak adni akaró beállítottságát. A valódi szeretet az egyetlen igazi hatalom, lelki békénk forrása.Az általunk ismert legmagasabb rezgés, ami felülír minden mást. Ebből származik a szeretet gyógyító hatalma is, ami minden sebet beforraszt, legyen az lelki vagy testi eredetű."
-angyalok üzenete-

2010. szeptember 7., kedd

"Szeretem hallgatni azokat a történeteket, amelyeket angyali hangok mesélnek nekem."
/Emily Miller/

2010. augusztus 31., kedd


A körülöttünk sürgölődő Angyalok jelenlétének felismerése olyan érzés, mint amikor az árnyékból kilépünk a nap melegébe.

Váratlanul ráébredünk, hogy a gondoskodást olyasvalakitől kapjuk, aki senki másra, egyedül csak ránk vigyáz.

2010. augusztus 16., hétfő


Az Angyalok szállnak, akár van szárnyuk, akár nincs.
A mennyek ereje repíti őket.

2010. augusztus 5., csütörtök


Lonley
The path you have chosen
A restless road
No turning back

One day you
Will find you light again
Don’t you know
Don’t let go
Be strong

Folow your heart
Let you love lead through the darkness
Back to a place you once knew
I believe, I believe, I believe
In you

Folow your dreams
Be yourself, an angel of kindness
There’s nothing that you can not do
I believe, I believe, I believe
In you



Nem számít, mennyire magányosnak érezzük magunkat,
majd meglátjuk, hogy nem egyedül utazunk.


2010. augusztus 3., kedd


ALTATÓ

Tiszta Hold, csendes Szél
éj sötétje táncra kél
tündér szárnyán itt terem...
Aludj, aludj, Gyermekem...
Fényes Hold, kedves Szél
halld hát kicsim, mit mesél:
"Túl hegyeken, túl tengeren
birodalmát tündéreknek, ott lelem..."
Aludj, aludj, Életem...
Gyémánt Hold, könnyű Szél
ülj hátára és ne félj
szálljunk együtt messze, el...
Aludj, aludj, Kedvesem...
Csendes álmod, ó, be jó
vigyázzon rád Hold Anyó!
Kicsi szemed csukva már
selyem-lelked messze jár...
Piros ajkon álom kél...
röpítsd messze, pajkos Szél!
lássa mind, mit látni kell,
Tündérország oly közel...
Szállj, szállj, messze szállj
siess, Gyöngyöm, meg ne állj
szerelemre, boldogságra
új hazádban rátalálj...
Aludj, aludj, Gyermekem...
Aludj, aludj, Mindenem...
Aludj, aludj, Kedvesem...
Aludj, aludj, Életem...
/Őri István/

A nap melege olyan lehet egy verőfényes reggelen, mint az angyalok érintése.

2010. július 27., kedd

Stars shining bright above you
Night breezes seem to whisper "i love you"
Birds singin’ in the sycamore trees
Dream a little dream of me

Say nighty-night and kiss me
Just hold me tight and tell me you’ll miss me
While I’m alone and blue as can be
Dream a little dream of me
Stars fading but I linger on dear
Still craving your kiss I’m longin’ to linger till dawn dear
Just saying this

Sweet dreams till sunbeams find you
Sweet dreams that leave all worries behind you
But in your dreams whatever they be
Dream a little dream of me

2010. július 26., hétfő

"Az életben sokkal többen vannak körülöttünk, mint azt érzékelnénk. Ne feledjük, hogy mindenkit védelmez és szeret legalább egyvalaki akit nem láthatunk."
A hétre Atitól ajánlok: www.vircina.com július 25-ei bejegyzés. ;-) Ölelés!

2010. július 22., csütörtök

Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy vagy mi van neked; egyedül attól függ, hogy mit gondolsz.
/Dale Carnegie /

2010. július 13., kedd


Szeretnék veled az esőáztatta utcán táncolni,
s szeretnék veled egy ágyban álmodni.
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp
mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat.

Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot s, észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném ha tudnád, hogy a sivatagban is nőhet virág,
s a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.

Szeretném ha velem együtt kitalálnád, hogy suttogva is értem szavad
mert így nincs az a szív amely megszakad.

Szeretném ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
s kinek néma az élet az is várja a hangokat.
Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.

És végül szeretném ha, már ráncok borítják arcunkat, azt lássam,
hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.






2010. július 8., csütörtök

"A lélektárs az, akit Isten Neked teremtett, hogy megélhesd vele együtt a boldogságot lényed mindhárom részében: lélekben, testben, szellemben.
Igen, Ő Létezik :-)"

2010. április 26., hétfő

Szél. Beszél a szél.
Fülembe súgott.
Szava hívott.
Mikor éj mélyén idetévedtél.
Ó, szél...beszél a szél.
Pihentünk csend szigetén.
Te meg én.
Ha fáztál, mindig hozzám bújtál.
Szél! Beszél a szél.
Tudom, most tűrni kell,
Hogy a szél vigyen el,
Hiszen úgysincs már,
Ami megkötehtné lépteidet.
Ó, szél...beszél a szél,
S én elhiszem már,
Hogy álom voltál.
Ó Angyalok kik
tűzből és rubinból születettek,
Vegyetek körül a kora hajnalban égő szeretettel,
Ó , a ragyogva égő szekér
Hűséges Kerubjai, Oszlassátok el a bánat homályát,
Mely elsötétíti az éjszakát.


Ó,Trónusok, a hatalmasok
Valódi támaszai,
Adjátok nekünk az örökkön
Nyugodt élet ajándékát.


Ó, fényes és igaz Uralmak,
Akik rendet teremtettek a káoszból,
Vezessetek az igaz élet útján,
És szabadítsatok meg a sötétségtől,


Ó, Erények, halhatatlan bátorság
És valódi kegy reményei,
Mutassátok a fényes ösvényt
Amely Isten karjaiba vezet.


Ó, a Mindenható Hatalmai,
A mennyek kapuninak őrizői,
Őrizzetek bennünket minden
Sértő és Gyalázó gonosztól.


Ó, Fejedelemségek, akik
Minden harangban énekeltek,
Mutassatok utat vezéreinknek,
Hogy béke legyen a világon.


Ó, Arkangyalok,a Mennyek Seregei,
Lelkünk mélyén gyújtották meg
Az igaz könyörület fényét,
Hogy sorsunkká vált a szeretet.


Ó Angyalok, valódi őrizőink,
Segítsetek jóvá tenni életünket,
hogy veletek osztozhassunk
A mennyek dicsőségének örömeiben.

2010. április 22., csütörtök


“A boldogság által születtek, a boldogság tartja fenn őket, mozdulnak és a boldogságban olvadnak össze. ”

2010. március 26., péntek

Én nem születtem varázslónak csodát tenni nem tudok
És azt hiszem már észrevetted a jó tündér sem én vagyok,

De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el Nekem!
Nincsen varázspálcám mellyel bármit eltünthetek,
Hisz annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet.
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Hát, mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el Nekem!

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázs köpenyem
S, hogy holnap is még veled leszek sajnos nem ígérhetem.
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem!

/Szabó Csilla/

2010. március 25., csütörtök

A kezdetek
A nap ma reggel is ugyanolyan szépen sütött csak éppen a fáradtságtól kimerült szememnek egyáltalán nem tett jót ragyogó fénye. Milyen szép nap. –gondoltam csendben, miközben az átvirrasztott éjszaka járt a fejemben. Aludhattam úgy egy jó órát talán. Most mégis ideje felkelni. Újabb nap áll előttem és még sok a teendő! Mit sok, temérdek!
Kinyújtóztam hát, majd bambán kibámultam az ablakon.
Odakint kedvenc rózsáim hajbókoltak kecsesen a napfénynek. Megcsodáltam szépségüket, és alig vártam, hogy elmerülhessek mennyei illatfelhőjükben.
Elmosolyodtam. Mily kevés is elég hát vidámabb kezdethez!
Papucsba bújva, pizsamában kibandukoltam hozzájuk. Köszöntöttem őket, gyötrelmes mosollyal az arcomon. Búcsúzni mindig kicsit fájdalmas. Ujjbegyeimmel megcirógattam nemes fejüket és mély sóhajjal csak annyit mondtam: - Hiányozni fogtok!
Még egyszer és utoljára szinte beléjük bújva, mélyet szippantottam aromájukból, megköszöntem, hogy anyjuk, nevelőjük és csodálójuk lehettem, s, hogy megannyi szép pillanatot hoztak el jelenlétükkel az életembe.

Visszasiettem a házba, felöltöztem és útnak indultam.
Slampos vagyok ma. – suhant át egy gondolat a külsőmről- miközben az állomás felé igyekeztem. Igen, igen az vagyok. Hiszen el akarok rejtőzni a világ elől erre a napra. Magam elől is el akarok bújni. Ma nem akarok se szép se jó lenni. Csak „fájni” akarok. Fásultnak, elgyötörtnek tűnni mindenki felé. Befelé, kifelé. Mindegy, csak látszódjon és hasogasson.
Karikásak és pirosak a szemeim. Remélem, mindenki látja és tudja is, hogy sírtam. Nem is keveset. Ma smink sincs rajtam. Megmutatok magamból mindent.
Mezítelen az arcom. Támadható és sebezhető vagyok. Magamtól akarok ilyen lenni.
Mert akarom, hogy valaki sajnáljon kicsit, hogy valaki figyeljen rám, hogy valaki öleljen át nagyon!

Ölelés, érintés, figyelem – Istenem, de rég volt őszinte részem ezekből! Egész úton ezen járt az eszem, hogy mikor ölelt, érintett és szentelt figyelmet nekem bárki őszintén, tiszta szándékkal.
Könnyezni kezdtem, bár inkább zokogtam volna. Kinéztem az ablakon és a száguldó tájat szemlélve eszembe jutottak a rózsáim. Milyen szépek is! – gondoltam, s az emlékképeim elmosták a könnyeket. S az út hátralévő részében el tudtam mélyülni a napsütés szépségében.

Az utazásom nem tartott sokáig. A régen látott város szokásos lüktetését produkálta. Gyors volt, zajos és piszkos. Nem szerettem, de ma még e hármas együtthatás sem érdekelt.
Meg is löktek többször; ez az esemény sem térített teljesen magamhoz. Révetegen és ismeretlenül jártam az emberek között. Olyan volt a nagyvárosban létezni, mint egy rémálom, melynek várjuk a végét. Várjuk és reméljük.

Álmélkodásomból egy ismerős hang próbált magamhoz téríteni.
-Drágám, Te vagy az?- kérdezte aggódóan egy kellemes női hang. Kislányom! Kislányom jól vagy? –faggatózott tovább a bájos és finom idősödő hölgy.
Felemeltem a fejem és felé fordultam. Tekintetünk találkozott ugyan de szinte átnéztem rajta, nem is vettem észre.
- Angyalom, nagyon rosszul festesz! – jelentette ki a nő, miközben óvatosan átölelt és magához húzott.
Felsóhajtottam. Meg van a várva várt ölelés. Hurrá! Mégsem érzek semmi felemelőt. Csak azt a fájdalmat, amit néhány napja magamban hordok. Lehajtottam ismét a fejem. Két kezem pedig úgy lógott a testem mellett mintha kezdettől fogva képtelen lett volna a mozgásra.
- Kislányom, mi a baj, mesélj! Gyere, üljünk le ide – folytatta a kalapos hölgy majd egy padra mutatott. Félig átölelve támogatott a felajánlott hely felé. Mielőtt helyet foglaltunk volna alaposan letisztogatta finom puha zsebkendőjével a padot és óvatosan leültetett maga mellé.
- Egy ilyen bájos hölgynek nem szabad így járnia kedvesem. Kezdett bele újra mondókájába.
Ám mivel felőlem semmilyen reakció nem érkezett erre a megállapítására sem, finom kezével arcomat maga felé fordította és homokon csókolt.
A csókja, az érintése, az illata vagy egyszerűen a mozdulata térített átmenetileg magamhoz ma sem tudom.
Fátyolos tekintettel ránéztem és annyit mondtam: - Jó, hogy itt van Genevier. – majd ismét halk zokogásba kezdtem.
- Cssss, kincsem, csssss. – nyugtatott és ringatott karjaiban. Nincsen semmi gond! Ne félj!
Karjaiba bújva, hagytam, hogy óvjon, védjen, féltsen.
- Simon, most azonnal menjen, kérem a kocsiért. A kisasszonyt mielőbb haza kell vinnünk. Menjen, kérem, intézkedjen! – váltott át katonás hangnemre az úri hölgy, és fordult balra egy feketekabátos férfi felé.
Simon a mindig mosolygós sofőr pedig néhány pillanat múlva, elő is állt a csodaszép automobillal.
Kipattant a volán mögül, fekete sapkáját a fejébe nyomta, felöltőjét kihúzta, majd egy tisztes meghajlás után, kinyitotta a hátsó ajtót és Geneviere-rel együtt besegített az autóba.

Elindultunk.
Meredten bámultam a mellettünk elrohanó járműveket, épületeket, tájat. Majd rekedt hangon megkérdeztem, hová megyünk?
- Haza. Haza hozzám. – válaszolt mosolyogva a hölgy.
Hálás és aprócska sóhajtással megköszöntem jóságát. Apró mosolyomra pedig Simon is kacsintott egyet a visszapillantó tükörben.
- Minden rendben lesz kisasszony. – fordult kissé hátra.
- Csak a rózsáim – rebegtem félszegen – a rózsáimmal mi lesz Simon? Tudja milyen hálásak a szép szavakért? Van fogalma mennyi, titkomat őrzik? Minden fájdalmam ők hordozzák. Az álmaimat is. Mi lesz velem nélkülük? S velük mi lesz? – faggattam, kétségbeesve.
- A fájdalmak elmúlnak kisasszony. Az álmok pedig, hmm az álmok pedig gyakorta válnak valóvá. – válaszolt nyugodtan.
- Na és a virágok? – kérdeztem gyermeki ártatlansággal.
- A virágok nyílnak, illatoznak. Álmodják álmainkat, őrzik titkainkat. És amikor gondos kezek, szerető szívek már nem ápolják lényüket, szépségük elmúlik, illatuk elillan, törékeny testük elszárad. Viráglényük átköltözik egy másik virágra és ott kedvesem, ott az ön álmait és titkait az új virágba lehelik. Ettől lesz a virág csodaszép és titokzatos.

2010. március 1., hétfő

Mikor az Angyal megjelent Nála
kétszer hajolt meg
először Előtte, aztán mert
temérdek szárnya
nem fér a szobába
így is fele kint maradt a szélbe
mintha ott is állna

úgy kezdett üzenetébe
s nem lehet tudni, honnan vette
e száj a szókat
mert rajta még sosem volt beszéd
a szél elállt, a mindenség alélt
a Kezdet szól így s benne a Vég
aztán csak mondta feledve
hogy otthona az Ég

s Akihez szólt
értette, bár angyalul beszélt...

/Puszta Sándor/

2010. február 1., hétfő

Este, ha feljön a hold és kigyullad ezernyi mécses,
Odabent csak egy gyertya ég, gyere aludni édes.
Vár az ágy, s a titkaid, mely elrejtve szívedben él,
Hát hívd elõ és hunyd be a szemed, figyeld, hogy Neked mesél.

Ha hideg az éjjel, vagy kicsi az ágy,
Nyugodtan bújj ide hozzám.
Én majd õrzöm az álmod, csak aludj tovább,
Hát legyen egy szép éjszakád.

Nézlek, s csak kis szíved ver.
Alszol, hogy szemed se rebben.
Tudom, hogy most szép helyen jársz,
Hát õrizlek utadon csendben.
Mosolyod az üzeneted,
Hogy látod már a világot,
Ott messze, hol boldog lehetsz.
Hát legyen hosszú álmod.
/Desperado/

2010. január 11., hétfő

Szíved nagy és dicső középpontja hirtelen feltárul majd, mintha villám csapott volna belé; a szeretet rezgésévé válsz,s ez a rezgés oly magasan áll fölötte az emberi mércével mért szeretetnek, hogy a föld egyetlen nyelvében sem találsz elég erős szavakat lefestésére. "
/Ruby Nelson/