2009. február 26., csütörtök
2009. február 19., csütörtök
2009. február 11., szerda
A tegnapi nap ismét meghozta a maga csodáját. Egy különleges férfival találkoztam. Elsőre tiszta ellentmondás volt. Aztán a higgadtság, megnyugvás, béke és csupa báj megjelent egyszerre. Varázslatos mélybarna szemén át csak úgy csillogott a lelke!
Igazán jót és önfeledten tudtunk beszélgetni pedig aznap találkoztunk először. S, hogy ez miért furcsa…aki ismer, tudja, hogy nem nyitok akárki előtt.
Aztán rájöttem vele, nála miért is volt más a helyzet, mint általában. Hasonló a hasonlót vonzza, igen, ő is a mi kis csapatunkból való volt!
Ma reggel találtam egy idézetet. Ebben MINDEN magyarázat benne van, érteni csak az fogja, aki ehhez a csoporthoz tartozik. :-)
„Gyermekeid nem a te gyermekeid. Ők az önmagára vágyakozó lét fiai és lányai. Általad születnek, de nem tőled vannak. Bár veled vannak, mégsem birtokolod őket.
Szereteted odaadhatod, de gondolataidat soha: nekik sajátjaik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek soha, lelkeik a holnap házaiban lakoznak, s e házak kulcsaihoz még álmodban sincs hozzáférésed.
Légy olyanná, mint ők, de ne kényszerítsd őket, hogy rád hasonlítsanak. Te vagy az íj, melyből gyermeked, mint eleven nyílvessző kipattan. Legyél a Nyilas kezének öröme!
(Kahlil Gibran: A próféta)”
Igazán jót és önfeledten tudtunk beszélgetni pedig aznap találkoztunk először. S, hogy ez miért furcsa…aki ismer, tudja, hogy nem nyitok akárki előtt.
Aztán rájöttem vele, nála miért is volt más a helyzet, mint általában. Hasonló a hasonlót vonzza, igen, ő is a mi kis csapatunkból való volt!
Ma reggel találtam egy idézetet. Ebben MINDEN magyarázat benne van, érteni csak az fogja, aki ehhez a csoporthoz tartozik. :-)
„Gyermekeid nem a te gyermekeid. Ők az önmagára vágyakozó lét fiai és lányai. Általad születnek, de nem tőled vannak. Bár veled vannak, mégsem birtokolod őket.
Szereteted odaadhatod, de gondolataidat soha: nekik sajátjaik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek soha, lelkeik a holnap házaiban lakoznak, s e házak kulcsaihoz még álmodban sincs hozzáférésed.
Légy olyanná, mint ők, de ne kényszerítsd őket, hogy rád hasonlítsanak. Te vagy az íj, melyből gyermeked, mint eleven nyílvessző kipattan. Legyél a Nyilas kezének öröme!
(Kahlil Gibran: A próféta)”
2009. február 10., kedd
Közeleg a Valentin nap. Újabb „rémség” ami nem a sajátunk, mert mint minden „butaságot” ezt is nyugaton élő társainktól vettük át. Mintha a magyar ötlettelen lenne…rossz hírem van, nem az!
A hétvégére eső kis piros szíves ünnepre való tekintettel feltettem egy nagy kérdést: - Van-e valami kívánság erre a napra?
Számomra meglepő válasz érkezett több forrásból: Nincs.
Elgondolkodtam a dolgon és az alábbi megállapításra jutottam:
1.Nekem minden nap ünnep...nem kötöm bizonyos napokhoz az életemet.
Pl.Karácsony, állítólag a szeretet ünnepe- plusz a kicsi Jézus szülinapja –de bizonyos közegben köztudott, nem is decemberben született…!
Miért kellene három napba bele zsúfolni a szeretek mindenki érzését, szerintem ez nem normális dolog. Az év 365 napjában illik és kell gyakorolni a szeretetet, adni és kapni! Merthogy ez utóbbit is meg kell tanulni! Bizony, bizony! Tanulni kell elfogadni!
2.Az ünnepről viszont az a véleményem, hogy miért ne lehetne ünnepelni valamit, ami nem megszokott, hogy kicsit kizökkentse az embert a hétköznapok szürkeségéből vagy monotonitásából. Szerintem erre jók az úgynevezett ünnepek. Legyen bármilyen ránk erőltetett is és import idea. Miért ne élhetnénk a lehetőséggel, ami hozzá kapcsolódik az emberek fejében, tudatában – már akinek van ez utóbbiból.
Persze, az ember, ha van kicsi fantáziája, magának is generálhat ilyen napot akár hetente is. Csak ötlet kell hozzá és persze partner, aki örömmel veszi az újat és gyermeki kíváncsisággal várja, mit hoz a holnap. Játszani felnőttként is kell, felszabadítja a lelket!
Az már más kérdés, hogy hogyan játszik egy gyermek és hogyan játszik egy felnőtt.
3.Ha ugyan ezt a kérdést nekem címezték volna, fél perc alatt nyolc féle kívánsággal is „készre állítottam volna a választ”. Egyszerű dolgokból állt volna a listám! Példának okáért az egyik legfontosabb számomra:
Szeretném aznap megölelni azokat az embereket és állatokat, lényeket, akik közel állnak hozzám, hiszen földrajzi és egyéb távolságuk miatt ez egyébként csak igen ritkán adatik meg az életemben.
4.Párkapcsolati oldalról nézve, úgy vélem egy egészséges szexualitással rendelkező, egészséges gondolkodású és életvitelű párnak intézve a kérdést, előttem nem kérdéses a válaszadás pikantériával megáldott lehetősége sem.
Hogy ki mit tesz hozzá, saját dolga. Számomra az is elég már, ha legalább páran elgondolkoznak a válaszadás és cselekvés lehetőségén!
Szerinted?
5.Feltétel nélkül adni és kapni! Nem kell egyik részt sem kötni semmilyen ünnephez, naphoz, hangulathoz! Ha úgy érzed, el kell küldened valamit, meg kell mondanod valamit ne gondolkozz azon ki milyen véleménnyel lesz az ötletedre…cselekedj!
Jómagam is gyakorta mellékelek Tündérekről, Angyalokról, Virágokról és egyéb szépségekről képeket - céges szinten. A színekkel, szimbólumokkal megköszönöm másoknak az egyébként szürke és hétköznapi munkát. 5 másodpercre kicsit jobbnak érzi magát tőle az ember és a lélek. S ha az, aki kapta, szintén csak egy valakivel lesz ezért kedvesebb a nap folyamán, már megérte!
A hétvégére eső kis piros szíves ünnepre való tekintettel feltettem egy nagy kérdést: - Van-e valami kívánság erre a napra?
Számomra meglepő válasz érkezett több forrásból: Nincs.
Elgondolkodtam a dolgon és az alábbi megállapításra jutottam:
1.Nekem minden nap ünnep...nem kötöm bizonyos napokhoz az életemet.
Pl.Karácsony, állítólag a szeretet ünnepe- plusz a kicsi Jézus szülinapja –de bizonyos közegben köztudott, nem is decemberben született…!
Miért kellene három napba bele zsúfolni a szeretek mindenki érzését, szerintem ez nem normális dolog. Az év 365 napjában illik és kell gyakorolni a szeretetet, adni és kapni! Merthogy ez utóbbit is meg kell tanulni! Bizony, bizony! Tanulni kell elfogadni!
2.Az ünnepről viszont az a véleményem, hogy miért ne lehetne ünnepelni valamit, ami nem megszokott, hogy kicsit kizökkentse az embert a hétköznapok szürkeségéből vagy monotonitásából. Szerintem erre jók az úgynevezett ünnepek. Legyen bármilyen ránk erőltetett is és import idea. Miért ne élhetnénk a lehetőséggel, ami hozzá kapcsolódik az emberek fejében, tudatában – már akinek van ez utóbbiból.
Persze, az ember, ha van kicsi fantáziája, magának is generálhat ilyen napot akár hetente is. Csak ötlet kell hozzá és persze partner, aki örömmel veszi az újat és gyermeki kíváncsisággal várja, mit hoz a holnap. Játszani felnőttként is kell, felszabadítja a lelket!
Az már más kérdés, hogy hogyan játszik egy gyermek és hogyan játszik egy felnőtt.
3.Ha ugyan ezt a kérdést nekem címezték volna, fél perc alatt nyolc féle kívánsággal is „készre állítottam volna a választ”. Egyszerű dolgokból állt volna a listám! Példának okáért az egyik legfontosabb számomra:
Szeretném aznap megölelni azokat az embereket és állatokat, lényeket, akik közel állnak hozzám, hiszen földrajzi és egyéb távolságuk miatt ez egyébként csak igen ritkán adatik meg az életemben.
4.Párkapcsolati oldalról nézve, úgy vélem egy egészséges szexualitással rendelkező, egészséges gondolkodású és életvitelű párnak intézve a kérdést, előttem nem kérdéses a válaszadás pikantériával megáldott lehetősége sem.
Hogy ki mit tesz hozzá, saját dolga. Számomra az is elég már, ha legalább páran elgondolkoznak a válaszadás és cselekvés lehetőségén!
Szerinted?
5.Feltétel nélkül adni és kapni! Nem kell egyik részt sem kötni semmilyen ünnephez, naphoz, hangulathoz! Ha úgy érzed, el kell küldened valamit, meg kell mondanod valamit ne gondolkozz azon ki milyen véleménnyel lesz az ötletedre…cselekedj!
Jómagam is gyakorta mellékelek Tündérekről, Angyalokról, Virágokról és egyéb szépségekről képeket - céges szinten. A színekkel, szimbólumokkal megköszönöm másoknak az egyébként szürke és hétköznapi munkát. 5 másodpercre kicsit jobbnak érzi magát tőle az ember és a lélek. S ha az, aki kapta, szintén csak egy valakivel lesz ezért kedvesebb a nap folyamán, már megérte!
2009. február 4., szerda
2009. február 3., kedd
Tudd a párodat és a vágyadat külön választani. Az igazi párod az, aki mellett kielégülnek a vágyaid. Ha nem elégülnek ki mellette, akkor két lehetőség van: vagy szívből elengeded, mert nem olyan fontos, vagy keresel egy olyan párt, aki megadja. De, soha ne várd el a másiktól, hogy megadja azt Neked, amire nem képes!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
