Az utazás

A pályaudvar megtelt. Nyüzsögtek az érkező és indulásra kész emberek. Mindenki sietett valahová. A váróterem még így is hűvös volt; pedig a nyári színekbe öltözött alakok igazán barátságos világot teremthettek volna. Valahogy nem éreztem, hogy bárki is jelen van ebben a pillanatban.

Alapvetően kellemes idő volt, mégis fáztam pedig a nyár utolsó mély sóhajtása még éreztette hatását.
Titokban féltem, hogy nem látom meg időben, melyik vágányról indul a vonatunk. Még tíz perc volt hátra az indulásig.
-Vajon melyikről fog indulni a vonat és mennyi időnk lesz, hogy oda is érjünk az adott peronra? Mikor írják már ki a számot??? – kérdeztük magunkban és egymástól.
A percek fénysebességgel követték egymást. Köröttünk viszont minden olyan lassúnak tűnt. Megállt az idő „odakint”. Még öt perc. Félve néztünk az induló vonatok táblájára s az bambán és üresen nézett vissza ránk. Most már intézkedni kell, nem lesz elég időnk, ha a legutolsó vágányról indul! Le fogjuk késni a vonatot! – rohant át egy kósza és rossz gondolat a fejemben.

- Hát kérjünk segítséget Tőlük… hogy írják ki a vágányszámot! – ugrottunk fel, hirtelen egyszerre.
Elmosolyodtunk mindketten; hűha csak jól fogalmazzunk, nincs sok időnk javítani!
- „Angyalkák, kérjük, hogy a vonatunk mellé kerüljön végre fel most a peron száma!”- súgtuk közösen.
A varázsigét elrebegtük, vártuk a csodát és hiszed vagy sem, de a kérés végén, azonnal mozgásba lendült a kiejlző és kisvártatva a mi vonatunk mellé is felkerült a bűvös szám: 1.

Szinte ugráltunk örömünkben, hogy nem kell a nehéz csomagokkal lépcsőkön tornázni, elég lesz pár lépést tennünk előre, a várva várt szerelvényig.

Amint elfoglaltuk a helyünket újabb kérés fogalmazódott meg bennünk. Kisebb tanakodás után leküzdöttük lelkiismeretünket miszerint egy kérés elég mára…és kértük, hogy a velünk szemben lévő két szék üres maradjon amíg megérkezünk.
A vágyunk viszont máshogy hangzott el.
„Kérjük, hogy a vonat megállásáig, maradjon üres a két hely.”

Már éppen elindultunk, amikor egy fiatal pár helyet foglalt velünk szemben. Egymásra néztünk, majd becsuktam a szemem és újra kértem. Mire felocsúdtam, már hűlt helyük volt.
Ismét mosolyogtunk. De nem sokáig mert egy kis hiba becsúszott.
Menet közben egy helyen megálltunk. Így a kérésünknek megfelelően, az adott állomáson útitársakat kaptunk.
Lehangolódtunk.
Aztán felidéztük, mi is történt, mit rontottunk el.
Megállás vagy végállomás, sajnos nem egy és ugyan az!

Egy szó és máris átíródik a történelem, legyen az egyetemes, vagy saját.

Csalódottságunkat feledtette velünk az a tény, hogy a fiatal nő és férfi, akik velünk utaztak hasonló nézeteket vallottak magukénak. Szívünket melengető érzés volt látni bimbózó szerelemük szárnypróbálgatásait.

Konklúzió:
Jegyezzük meg, hogy a szavaknak hatalmas ereje van. Kimondva vagy kimondatlanul, esetleg leírva – hihetetlen erővel képesek alakítani az eseményeket. Gondolkozz, mielőtt beszélsz!
Használd a jót s jól elvét!
Szívből beszélj mindenkivel és végre megtisztul a világ. Lent és fent, bent és kint egyaránt!
Angyali élményeket!!!

Olyan, mint a párnából kiszabadult tollpihe. Légies és tiszta. Csiklandoz és simogat.

Oda száll ahová a szél és a vágy repíti. Ha kéred hozzád siet, ha érzi hiányzik szárnyra kap, hogy mielőbb veled lehessen.

Önzetlenül szeret és szeretve tisztel. Téged és a kívánságaid.

Veled lehet amikor csak akarod. Önmagában ez is csodás érzés. S.K. Nepthys

Hogy segítsen, szeretettel kell kérned hiszen helyetted nem dönthet és nem avatkozhat be az életedbe.

Ha veled jár, őrzi lépteid, figyeli szíved ritmusát, megöleli a lelked és jókedvre derít. Fényt sugároz ha félsz, letörli könnyeid, fényével tisztára mos és utat mutat mindig.

Sosem vagy egyedül; mostantól. Te is tudod!

Az Angyalok a Teremtő küldöttei, kik üzenetet hoznak-visznek; segítenek és utat mutatnak. Ha Velük dolgzunk a Nap is beragyogja életünket.

S, hogy mi a kezdet vagy a bizonyíték?

Mindenkinél más. De egy bizonyos: az a fura bizsergető érzés itt belül a szívemben minden mástól különbözik ha a közelünkben vannak; és ha még bele is borzongok kicsit és libabőrös leszek, már mosolyra szalad a szám, mert tudom, hogy Megjöttek, itt vannak újra!



Angyali invokáció:

"Egybeolvasztom egész valómat, elmémet, érzelmeimet, testemet és lelkemet az Angyalok társaságában"