Túl a szivárványon

Néha a Föld, mint egy párás dzsungel,

Szótlan fák közt zord eső szitál,

Lentről felnézek – s ott a fény!

Lebben a felhő, mint egy függöny nyílik,

És a felhőn túl – szép szivárvány;

Nézd, csak nézd az ablakból!

Oda látsz a Nap mögé;

Csak egy lépés, Lásd, az ég!

Távol – túl a szivárvány hét hídján;

Épp úgy, mint a mesékben áll;

Ott a csodatáj!

Távol – szivárvány fényén;

kéklő ég,Téged hív, álmodsz gyermekként,

Úgy, mint egykor rég!

Majd jön egy nap; a felhők futnak,

Megszépül a föld, s a télMajd elszáll!

A bánat csak egy citromcsepp,

A kéményfüst is táncot lejt,

S a fény úgy csábít!

Távol – hétszín szivárvány, énrám vár!

Ott, hol kékmadár szárnyán Csillog a fény, míg száll!

Ha eléri s zivárványt A sok kis madár; Én... miért nem? Mondd, miért?