"Értsd meg, ha angyalok súgnak, érezd, ahogy frissít a víz!
Leszek én majd az alkonyi árnyék, minden vágyam, hozzád hív!
Én, a tűz, a véredben forrok én, csak szólj, és szállunk már tovább.
A csönd leszek, míg az éjfél zord egét, egy hulló csillag vágja át."
2009. augusztus 28., péntek
2009. augusztus 25., kedd
Elgondolkodtam kicsoda is ő. Aztán meg azon kicsoda ő nekem. Majd végül azon, én ki vagyok neki?
Csak arra jutottam, hogy valami egészen különleges világ tárul elém amikor a szemébe nézek.
Ismerős méghozzá nagyon-nagyon ismerős.
Hasonlít rám. Már ezt a közhelyet is ellőttem. Persze hogy hasonlít…önmagam látom a tekintetében. Az ő szeme, az ő tekintete, mégis az én életem látom. Miért van ez így?
Vajon ő hogy lát engem? Hogy látja a világot amely körbe vesz, amely őt is átöleli?
Soha nem akartam más szemével kémlelni a világot. Most mégis ,ha egy jótündér megkérdezné mi volna három kívánságom, mindre rávágnám, hogy az Ő szemével látni egy kicsit. Ez az, mire áhítozom!
Látni akarok az ő szemével. Mert látni vágyom a tündéri Vircinát, az ő Vircináját!
Aztán itt belül valami furcsa érzés tölt el. Jól csak a szíveddel látsz.
Mosolyra szalad a szám. Értem már azt hiszem!
Látni akartam az ő szemével. Látni akartam az ő Vircináját. Mert Ő látaj az én Gilemet. Féltékeny vagyok? Igen, azt hiszem.
Aztán a szívembe hasítot a felismerés, hogy de hiszen látom is a tündérkéjét. A szívemmel.
Mert jól csak a szívével lát az ember, ami a szívnek igazán fontos az a szemnek láthatatlan!
Igen, látom a kis tündérkét itt belül. Azaz pontosabban érzem ha itt van. Valami különös hangulatot teremt jelenlétével. Bizsereg és megváltozik a levegő illata. A légzés valahogy könnyebb lesz, a hely tisztább. Igen, ez az ami mindenki számára érezhető.
Aztán a mozdulatait figyeltem. Lassú, megfontolt mozgások. Igazi bölcs féle. Majd ahogy hirtelen rám nézett, tekintetében egy bolondos öreg mackó született. Igen, tudom már Oszvald a morgós lápi medve, neki van hasonlóan nagy és erős keze! Ezek az ő mozdulatai is lehetnének. Persze, Oszvald nem ennyire kifinomult lélek.
Igen, ő most egy olyan hatalmas nagy bundájú maci akihez a gyermekek - bájos mosollyal az arcukon - bújnának. Akinek óvó és szerető karjai sosem fáradnak el...
Csak arra jutottam, hogy valami egészen különleges világ tárul elém amikor a szemébe nézek.
Ismerős méghozzá nagyon-nagyon ismerős.
Hasonlít rám. Már ezt a közhelyet is ellőttem. Persze hogy hasonlít…önmagam látom a tekintetében. Az ő szeme, az ő tekintete, mégis az én életem látom. Miért van ez így?
Vajon ő hogy lát engem? Hogy látja a világot amely körbe vesz, amely őt is átöleli?
Soha nem akartam más szemével kémlelni a világot. Most mégis ,ha egy jótündér megkérdezné mi volna három kívánságom, mindre rávágnám, hogy az Ő szemével látni egy kicsit. Ez az, mire áhítozom!
Látni akarok az ő szemével. Mert látni vágyom a tündéri Vircinát, az ő Vircináját!
Aztán itt belül valami furcsa érzés tölt el. Jól csak a szíveddel látsz.
Mosolyra szalad a szám. Értem már azt hiszem!
Látni akartam az ő szemével. Látni akartam az ő Vircináját. Mert Ő látaj az én Gilemet. Féltékeny vagyok? Igen, azt hiszem.
Aztán a szívembe hasítot a felismerés, hogy de hiszen látom is a tündérkéjét. A szívemmel.
Mert jól csak a szívével lát az ember, ami a szívnek igazán fontos az a szemnek láthatatlan!
Igen, látom a kis tündérkét itt belül. Azaz pontosabban érzem ha itt van. Valami különös hangulatot teremt jelenlétével. Bizsereg és megváltozik a levegő illata. A légzés valahogy könnyebb lesz, a hely tisztább. Igen, ez az ami mindenki számára érezhető.
Aztán a mozdulatait figyeltem. Lassú, megfontolt mozgások. Igazi bölcs féle. Majd ahogy hirtelen rám nézett, tekintetében egy bolondos öreg mackó született. Igen, tudom már Oszvald a morgós lápi medve, neki van hasonlóan nagy és erős keze! Ezek az ő mozdulatai is lehetnének. Persze, Oszvald nem ennyire kifinomult lélek.
Igen, ő most egy olyan hatalmas nagy bundájú maci akihez a gyermekek - bájos mosollyal az arcukon - bújnának. Akinek óvó és szerető karjai sosem fáradnak el...
2009. augusztus 18., kedd

I dreamed of rain on my hands
I walk my way every day
It’s so beautiful to smile with you
It’s time to go,
It’s time to hear the rain, yeah You can do that
A new way comes to us
Only if you want you can ignore it
TAYATA OM GATE GATE PARAGATE PARASAMGATE BODHI SOHA
I wanna fly
I wanna dream
To cross like a star all the universe
I wanna live
I wanna feel
Feel it deep inside every night

Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem."
Együtt mosolyogni...mindig erre vágytam, s íme, mára teljesült egy álmom!
2009. augusztus 17., hétfő
2009. augusztus 13., csütörtök
Angyalokkal álmodtam az éjjel
Bíborszínben pompáztak a fények.
Nem féltem, hisz ott voltál épp velem,
Vágylepellel szőtted át a szívem.
Angyalokkal kacarásztam éjjel
Gyönyörtóban lubickolt a lelkem.
Hozzámbújtál édes nevetéssel,
Szárnyaiddal körbefontad testem.
Angyalokkal táncoltam az éjjel
Gyertyafények szikráztak az égen.
Halk muzsika ringatott el csendben,
Angyalcsókkal ébresztett a reggel…
/Ati/
Bíborszínben pompáztak a fények.
Nem féltem, hisz ott voltál épp velem,
Vágylepellel szőtted át a szívem.
Angyalokkal kacarásztam éjjel
Gyönyörtóban lubickolt a lelkem.
Hozzámbújtál édes nevetéssel,
Szárnyaiddal körbefontad testem.
Angyalokkal táncoltam az éjjel
Gyertyafények szikráztak az égen.
Halk muzsika ringatott el csendben,
Angyalcsókkal ébresztett a reggel…
/Ati/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)