Szél. Beszél a szél.
Fülembe súgott.
Szava hívott.
Mikor éj mélyén idetévedtél.
Ó, szél...beszél a szél.
Pihentünk csend szigetén.
Te meg én.
Ha fáztál, mindig hozzám bújtál.
Szél! Beszél a szél.
Tudom, most tűrni kell,
Hogy a szél vigyen el,
Hiszen úgysincs már,
Ami megkötehtné lépteidet.
Ó, szél...beszél a szél,
S én elhiszem már,
Hogy álom voltál.
3 megjegyzés:
Ez olyan szomorú :(
De nagyon kifejező is egyben, s a dallama, huhh, egy kis csoda!
Igen, néha kell a szomorúság is ...
Megjegyzés küldése