2008. október 16., csütörtök

Bizonyára sokszor előfordul Veled is, hogy rossz kedved kerekedik, mert eszedbe jut egy adott szituációban valami rossz emlék. Van egy blokkod, vagy lock-od ami bekapcsolja a berögzült programot. Azt sem tudod, már miért van pocsék kedved. Bántasz olyanokat, akik kedvesek számodra. De mivel ők vannak legközelebb hozzád, villámhárítónak használod őket. Úgy érzed muszáj kiadni a feszültséget, mert szétrobbansz…ez rendben is van, ha tudod hogyan is működsz és ők hogyan működnek.
Velem is megtörténik, mostanság gyakorta. Nekem sokat segít a kommunikáció, elsősorban a beszéd. Feltéve, ha ki merem mondani, vagy ki tudom mondani mi nyomaszt. Régebben nem ment, de most van egy csodálatos társam, aki meghallgat és tanít. Ami a lelkem/szívem bántja, neki elmondhatom, már nem kell félnem a negatív reakciótól egy ilyen esetben. Kíváncsi rám, törődik velem és tanít, tanít, tanít. Tükröt mutat az Életről, önmagamról.

Marcus Aurelius így írt a Rossz érzések ellenszere című művében:


„Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre a még nem létezőt, s ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen?

A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett –, ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold?

Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”

Nincsenek megjegyzések: