Az ünnepek alatt lehetőségem volt megfigyelni az emberek viselkedését, egymáshoz viszonyulását.
Értetlenül bámultam a rohanó, lökdösődő, tanácstalan, ötlettelen, szeretetmentes vásárlási lázban égő figurákat. Hálás voltam magamnak, hogy ebből az év szakaszból kimaradok mindig.
Családomban soha nem az anyagi és tárgyi megfelelés a szempont. Főleg nem a/z elviekben/ szeretet ünnepén. A meghittséget az adja, hogy ebben a pár napban is együtt lehetünk, habár távol élünk egymástól. A fizikai távollét a lelkeket hozza össze. Feltéve, ha nyitott a szívünk…

Sosem szerettem ajándékot kapni, főleg ha még be is volt csomagolva. Nekem elég nehéz a kedvemben járni…mert fizikai dolgokkal nem is lehet igazán örömet szerezni. Számomra mindig többet ér, ha a szeretteimmel beszélgethetek, nevethetek önfeledten és érzem, hogy szeretetteli közegben teljes biztonságban létezhetem, velük együtt.
Az a jó, hogy ezt mi nem pusztán az év egy bizonyos szakaszában tesszük így, amikor másnál úgymond kötelező. Érdekes, hogy az én szüleim sosem rokkannak bele a karácsonyba, az ünnepre való készülődésbe! Miért? Mert mindig ugyan úgy önmagukat adják, tiszta szívből önzetlenül. Úgy, mint az év bármely más, ünnepmentes napján…

Amikor az ünnepek után beindul a megszokott élet és ezernyi panaszt hallok, hogy hű de elfáradtam a sok evésben, készülődésben, jövés-menésben, mindig elgondolkozom. Minek is csinálod, ha elfáradsz? Csináld másként! Fogadni merném, hogy az évek óta be rögzött szokást a mai napig őrzi mindenki. Ha valaki változtat is, csak kicsit, mert nagyot nem mer. Nem mer újítani, nem meri vállalni önmagát, a saját vágyait, elképzeléseit. Mások kitalált sorozat cselekvései szerint játssza le az eseményt és el is hiteti a szeretteivel, önmagával, hogy ez szép és milyen jó! És mekkora hazugság!

Legyen minden nap ünnep és legyen a karácsony egy meghitt nap. Amikor a lelkünk együtt megpihenhet.
Az igazi szeretet nem koncentrálódik egyetlen egy napra vagy időszakra. Mindig jelen van. Csak a sablonos szokásainktól már észre sem vesszük jelenlétét.
Ha végre nem a TV-t bámulnák, hanem kicsit kifelé, a környezetükre és önmagukra figyelnének nem itt tartana a világ.