2009. február 10., kedd

Közeleg a Valentin nap. Újabb „rémség” ami nem a sajátunk, mert mint minden „butaságot” ezt is nyugaton élő társainktól vettük át. Mintha a magyar ötlettelen lenne…rossz hírem van, nem az!

A hétvégére eső kis piros szíves ünnepre való tekintettel feltettem egy nagy kérdést: - Van-e valami kívánság erre a napra?
Számomra meglepő válasz érkezett több forrásból: Nincs.


Elgondolkodtam a dolgon és az alábbi megállapításra jutottam:

1.Nekem minden nap ünnep...nem kötöm bizonyos napokhoz az életemet.
Pl.Karácsony, állítólag a szeretet ünnepe- plusz a kicsi Jézus szülinapja –de bizonyos közegben köztudott, nem is decemberben született…!
Miért kellene három napba bele zsúfolni a szeretek mindenki érzését, szerintem ez nem normális dolog. Az év 365 napjában illik és kell gyakorolni a szeretetet, adni és kapni! Merthogy ez utóbbit is meg kell tanulni! Bizony, bizony! Tanulni kell elfogadni!

2.Az ünnepről viszont az a véleményem, hogy miért ne lehetne ünnepelni valamit, ami nem megszokott, hogy kicsit kizökkentse az embert a hétköznapok szürkeségéből vagy monotonitásából. Szerintem erre jók az úgynevezett ünnepek. Legyen bármilyen ránk erőltetett is és import idea. Miért ne élhetnénk a lehetőséggel, ami hozzá kapcsolódik az emberek fejében, tudatában – már akinek van ez utóbbiból.
Persze, az ember, ha van kicsi fantáziája, magának is generálhat ilyen napot akár hetente is. Csak ötlet kell hozzá és persze partner, aki örömmel veszi az újat és gyermeki kíváncsisággal várja, mit hoz a holnap. Játszani felnőttként is kell, felszabadítja a lelket!
Az már más kérdés, hogy hogyan játszik egy gyermek és hogyan játszik egy felnőtt.

3.Ha ugyan ezt a kérdést nekem címezték volna, fél perc alatt nyolc féle kívánsággal is „készre állítottam volna a választ”. Egyszerű dolgokból állt volna a listám! Példának okáért az egyik legfontosabb számomra:
Szeretném aznap megölelni azokat az embereket és állatokat, lényeket, akik közel állnak hozzám, hiszen földrajzi és egyéb távolságuk miatt ez egyébként csak igen ritkán adatik meg az életemben.

4.Párkapcsolati oldalról nézve, úgy vélem egy egészséges szexualitással rendelkező, egészséges gondolkodású és életvitelű párnak intézve a kérdést, előttem nem kérdéses a válaszadás pikantériával megáldott lehetősége sem.
Hogy ki mit tesz hozzá, saját dolga. Számomra az is elég már, ha legalább páran elgondolkoznak a válaszadás és cselekvés lehetőségén!
Szerinted?

5.Feltétel nélkül adni és kapni! Nem kell egyik részt sem kötni semmilyen ünnephez, naphoz, hangulathoz! Ha úgy érzed, el kell küldened valamit, meg kell mondanod valamit ne gondolkozz azon ki milyen véleménnyel lesz az ötletedre…cselekedj!
Jómagam is gyakorta mellékelek Tündérekről, Angyalokról, Virágokról és egyéb szépségekről képeket - céges szinten. A színekkel, szimbólumokkal megköszönöm másoknak az egyébként szürke és hétköznapi munkát. 5 másodpercre kicsit jobbnak érzi magát tőle az ember és a lélek. S ha az, aki kapta, szintén csak egy valakivel lesz ezért kedvesebb a nap folyamán, már megérte!

Nincsenek megjegyzések: