A tegnapi nap ismét meghozta a maga csodáját. Egy különleges férfival találkoztam. Elsőre tiszta ellentmondás volt. Aztán a higgadtság, megnyugvás, béke és csupa báj megjelent egyszerre. Varázslatos mélybarna szemén át csak úgy csillogott a lelke!
Igazán jót és önfeledten tudtunk beszélgetni pedig aznap találkoztunk először. S, hogy ez miért furcsa…aki ismer, tudja, hogy nem nyitok akárki előtt.
Aztán rájöttem vele, nála miért is volt más a helyzet, mint általában. Hasonló a hasonlót vonzza, igen, ő is a mi kis csapatunkból való volt!

Ma reggel találtam egy idézetet. Ebben MINDEN magyarázat benne van, érteni csak az fogja, aki ehhez a csoporthoz tartozik. :-)

„Gyermekeid nem a te gyermekeid. Ők az önmagára vágyakozó lét fiai és lányai. Általad születnek, de nem tőled vannak. Bár veled vannak, mégsem birtokolod őket.
Szereteted odaadhatod, de gondolataidat soha: nekik sajátjaik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek soha, lelkeik a holnap házaiban lakoznak, s e házak kulcsaihoz még álmodban sincs hozzáférésed.

Légy olyanná, mint ők, de ne kényszerítsd őket, hogy rád hasonlítsanak. Te vagy az íj, melyből gyermeked, mint eleven nyílvessző kipattan. Legyél a Nyilas kezének öröme!
(Kahlil Gibran: A próféta)”