Most, ó lélek, te minden teremtménynek legszebbike, ki sóvárogva vágysz megtudni, hol lakozik Szeretted, hogy felkeresd Őt és egyesülj Vele, ím eláruljuk neked: te magad vagy az Ő lakozóhelye…Titkos kamrája, rejteke.
- San Juan de la Cruz
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nem tudom, honnan ismerlek...
Tavalyról, ezer évről, vagy még régebb óta?
Csak azt tudom, hogy egyszer csak lettél,
S ismerősként csábít magadhoz lelked mosolya.
Lestem tán arcodat mélyről álmaimban,
S hárfa húrja pengette felém éneked?
Vajon hányszor mentél el óvatlanul mellettem,
Lángokat szítva bennem elképzelt létezéseddel?
Mint anya, ki felfedezi gyermeke arcát, melyben
Visszapillant rá önnön boldog mosolya,
Úgy tartom elém tükörként szíved tavát,
Újból élvezvén benne meghitt önmagam.
Szemed nem riaszt, s nem ijeszt hangod sem,
Emlékeket írsz lelkembe, mélyre vésve azokat.
Visszhanggá alakulsz átélt örömeimben,
S nyugtatva simogatod hitetlen aggódásaimat.
Nem tudom, honnan ismerlek.
Bezárnálak magamba, de meg sem érinthetlek!
Ellopott perceidet kapkodva élvezem, mielőtt még
Újra visszarabol idegenként az ismeretlen...
Megjegyzés küldése