Súlyos válságainkban, fáradhatatlan kitartásunkban, olyan céljainkban, melyek esetében a mások segítsége szóba sem jöhet, angyalok vannak jelen.
/Ralph Waldo Emerson/

A karma lényege, hogy alakulj át, éld úgy az életed, hogy tökéletesedj általa.

Legyél a fény, amelyik megszünteti valaki más borús reménytelenségét is!
Legyél a szikra, mely tüzet gyújt a szívekben.
Legyél a melegség, mely védelmet nyújt.
Legyél a szeretet mely átölel.
Szeress, hogy otthonra találj.
Szeress, hogy vissza találj.

Kezedet nyugtasd csendben szívemen,

Szemedet hunyd le, álmodj, Kedvesem!

Érezd, hogy most már lelkünk összeér,

Csillagok ívén szállunk, Te meg én!

Odakint illatfelhőt hord a szél,

A Hold is hinti fényét szerteszét.

Dallal hívja a párját egy kismadár,

felszáll az égre, s lelkünk véle száll.

Ó az éj, a bársonyfényű éj,

Tücsökzenétől zendül már a rét,

Ó az éj, az álmunk, jaj de mély,

Libben a lelkünk, s végre hazatér.

/Fekete-Kiss Sándor/

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...)
Tisztálkodjál belülről és kívülről.
Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel.
Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés.
Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
/Márai Sándor/

Csak arra gondolj mindig, hogy ami van, Isten rendelése, és ahol nincs szeretet, oda te vigyél szeretetet, s akkor azt onnan vissza is fogod kapni
- San Juan de la Cruz (Levél Maria de la Encarnaciónak)

Aki Istenhez igyekszik, álljon készen arra, hogy mindenről képes legyen lemondani.

Égi zene illatosítja az szellőt: lelked kiadta hívó szavát.

A felhők az angyalok hordozói, a csillagok az utak, a szemek a válaszkeresők.

"- Ez az út nem vezet sehová! - felelte felháborodva.
- Ilyen nincs is, hogy ne vezetne egy út sehová! - nézett rá elkerekedő szemekkel a másik. -Na meg ha nem vezet semerre sem, akkor miért állsz éppen ezen az úton, hmm? Te mondod mindig, hogy akármilyen keskeny is, veszélyes is mégiscsak jó járni rajta. Hiszen szereted próbálgatni mikor szédülsz bele a mélységbe, vagy mikor repülsz éppen a magas hegyek csúcsáig. Nézegeted mi nő körötted, látod az idő múlását és újulását. Ülj már le kicsit és nézz körül, nézz magadra, magadba. Tudod, ne csak nézz, láss is. Lassíts, hova rohansz ha ez az út sehova nem vezet? Akkor meg minek rohanni ha sehova sem mégy igazán?"

A szeretet az egyetlen dolog, amit megsokszorozódik, ha az ember pazarlón bánik vele.