Ismét varázslatos álmaim vannak.
Ismerős tájakon vitorlázom. Vad és vonzó partok, narancsbarnás görcsös fák melyek különféle érdekes formát adnak, mélyzöld víz és egy csodaszép hajó. Mely lebeg a vízen...
A lelekem utazik éppen. Elringatja a víz óvatos két keze.
Közben régvárt emlékek kerülnek utamba. Több képkocka után, magamra ismerek. Valóban én vagyok, voltam, leszek.
A testem levegőt vesz. Megnyugszik a fizikai leképezésem.
Itt vagyok, haza értem. Magamra találtam. Végre értem mi dolgom e világban.
Ez már nem álom, maga a valóság.
Azt kérdezed, hogy ez hol van? Láss végre ne csak nézz. Olyan közel van...
Ha nyújtod a kezed, valaki biztosan lesz aki magához ölel.