2008. december 1., hétfő

A lélek szexualitása a szexualitás lelke

A női lélek a legerősebb erogénzóna a világon. Ha ezt nőként, férfiként egyszer megtapasztalod, nem akarsz mást átélni többé.
Hatni az öt érzékszervre egyszerre, vagy felváltva ez hozza igazán tűzbe a nő legbensőbb féltett titkait. Ha ezt eléred, feltárul előtted egy csodálatos világ, egy új virág éledését kísérheted figyelemmel.
A szavak ereje és tónusa, az ízek hatása és érzékelése, az illatok mámorító ereje, a csók puha bája és az érintés érzékisége együtt képes csak megnyitni egy sérülékeny világ kristálykapuit. S, hogy saját szemeddel láthatod, kit tartasz, karjaid között már csak exztázisnak hívom.

…”Ahogy szerelmesen a szemembe nézett, átjárt a forróság. Hevesen kalapált a szívem, zaját a fülemben hallottam már. Elnyomott minden külső hangot a dübörgése.
Nem kellett szólnia. Csak suttogott sejtelmesen. Érintése szinte perzselt, mégis ahogy gyengéden hozzám simult két keze, libabőrös lett a testem. Megcirógatott majd karját a nyakam köré fonta, magához húzott és a szokásos boszi puszit lehelte a homlokomra. Azt hittem elolvadok és megfagyok egyben. Elmosolyodott látván a fizikai reakcióm.
Szeretem látni, ahogy újjászületsz az érintésem által, édesem. Pihegte halkan.
Tisztában volt, hogyan tud hatni rám. Sosem mondtam, csak rájött magától. Aztán tettük mindezt ketten, csöndesen órákon át szerelmesen. Csak néztük egymást, csak simultunk, hagytuk, hogy jó legyen. Néha összefontuk a kezünket, bámultuk, ahogy újaink szeretkeznek. Irigyeltük őket, sőt el is pirultunk. Égtünk a vágytól, hogy egymáshoz bújjunk. De nem tettük még. Még nem volt itt az idő…
Néha hintáztunk a kertben; aztán gyümölcsöt szedtünk, majd a fűben heverészve lepkéket néztünk. Láttuk az eget, a Napot. Nem érzékeltük, hogy eltelnek az órák. Sosem érdekelt minket mennyi van még tovább, előre vagy hátra. Ültünk a tornácon a szúnyogokat etettük; aztán néha egymást. Volt néhány szőlő, amit behabzsoltunk. Számoltuk az égen a csillagokat. A hátralévő napjainkat is számolhattuk bennük. De sosem számított mennyi jut még nekünk. Minden nap újat hozott és hoz még talán most is; a női lélek hidd el maga az extázis!...”