Amikor gyermeket vár egy nő, kilenc hónapon át fizikai összeköttetésben él gyermekével. Születéskor a köldökzsinórt elvágják, a fizikai kötés megszakad, kialakul helyette egy láthatatlan szál mely, szerencsés esetben még inkább egybe fűzi a két lelket. Anya-gyermek kapcsolata legyen jó vagy kevésbé jó, ez a mennyei fonál életük végéig elkíséri őket. De vajon mi történik a halál bekövetkeztekor ezzel a szállal? Még sehol nem olvastam erről, lehet, ez az én hiányosságom…a héten gondolkodtam el erről. Ekképpen:
A kötődés nyilván függ a szülő-gyermek kapcsolat minőségétől, milyenségétől. Ez, a szál rugalmasságát, feszességét és erősségét is minősíti, talán a hosszát is. Mondjuk, anyai póráznak hívnám így első nekifutásra. Ezt a szeretet, őszinteség, féltés és a bizalom szabályozza véleményem szerint.

Amikor egyikük átkel a szivárványhídon, addigi kapcsolatuk minősége irányítja a szál irányát és elszakadásának folyamatát.
Ha voltak sérelmek, fájdalmak, emlékek azok idővel áttranszformálódnak. Az idő változtat az égi kapcson. Az általános szabály szerint inkább az jellemző, hogy a gyermek marad tovább, s a szülő kel hamarabb útra.
Ilyen esetben, majd ha a két lélek megbékél a tényekkel és fájdalmakkal, akkor az anya szépen elkezdi lebontani a szálat. Ennek egy vége a gyermek, másik vége a távozott anya „szívében” mélyen és biztonságos helyen lezárva várja a lelkek újbóli találkozásának lehetőségét.
Az új találkozáskor a szív különöset dobban, ismerős érzések élednek újjá. A lélek tudja, milyen jellegű kapcsolat fűzte össze a mási lélekkel.
A legszebb az, amikor megadatik az újra együtt lehetősége.

A másik verziómat miszerint a lelki szál sosem szakad meg, elvetettem. Úgy vélem, és úgy érzem, a kapcsolat továbbvitelének nem feltétele semmiféle fizikai lelki kötődés. Energetikai rendszere mindennek van, ha jók a szenzorjaink észleljük a jelenlétet, a támogatást és a szeretetet.
Kicsit úgy tudnám elmondani, mint amikor gyermeket tervez egy pár. Aztán a leendő anya egyszer csak megérzi, hogy áldott állapotba került; valami megváltozott körülötte és benne, holott még „fizikai” megerősítést nem kapott a szervezetétől. A születés és halál körfogását valahogy így jellemezném: Két szív egy most már.