Az igazságnak több szintje van. Az az igazság, amely a tapasztalaton vagy a tudáson nyugszik, napról-napra változik. Az egyetemes igazság örök, és arról ismerszik meg, hogy összhangban van lelked emlékezetével.

A végső igazság az, hogy te Isten egy darabkája vagy, emberi testben. Örök Éned Isten személyes jelenlétének rád eső, egyéni része. A ráhangolódás arra, ahogyan igazában érzel, láncszem, amely összeköt Örök Éneddel. Kérj segítséget, hogy felismerd a vágyaidban és tapasztalataidban rejlő igazságot. Ez bámulatos öröm zsilipjeit nyitja meg.

Legtöbbünkben az igazságot a tagadás több rétege fedi, nagy és nehéz felszabadító munka árán lehet csak felszínre hozni. Kezdd azzal, hogy emlékezetedbe idézed egy sokkoló élményedet! Annak idején annyira megrázott, hogy igyekeztél erőnek erejével elkerülni ezt az érzést? Mit tettél? Ittál, dohányoztál, altatót vettél be, próbáltál másra gondolni vagy elfoglalni magad valamivel, csak hogy ne kelljen vele szembenézned? Ez mind eszköz arra, hogy tagadd a harag vagy félelem kiváltotta, erős érzéseidet.

Az a baj az effajta kísérlettel a fájdalom elkerülésére, hogy érzéseink nem külső dolgok, mint a tapasztalataink. Amikor elutasítod valamely érzésedet, önmagad egy részét Utasítod el. A felindulás ettől nem múlik el, hanem megmarad és felszín alatti áramlatokat gerjeszt, amelyek későbbi észrevételeidet igyekeznek úgy átalakítani, hogy ezáltal felhívják magukra a figyelmet. Az élményt nem érzéseid teszik kellemetlenné, azok csak válaszolnak rá, igyekezve megvédeni téged. Szerezd vissza éned elvesztegetett részeit, hogy boldog lehess! Míg kívül esnek azon, amit elfogadsz, sötétben vannak, nem képesek befogadni Isten tápláló fényét. Érzelmi energiád azonban olyan rezgést támaszt, amely feloldja a sötétséget; helyére szeretet és gyógyulás árad. Ez a rezgés eloszlatja az önkorlátozás auráját, amely a negatív viselkedés örökös megismétlésére késztetett.

Miután önmagadon sikerrel gyakoroltad, szinte természetesnek fogod tartani, hogy másokhoz fűződő kapcsolataidban is eljuss az igazság magasabb szintjére. Figyeld meg jól érzéseidet minden esemény során, legyen az bár még oly jelentéktelen is. Amikor például olyat teszel, amit nem akartál, megtagadod önmagadat? Az a személy, akinek a kedvéért ezt a feladatot elvállaltad, tudatosan vagy öntudatlanul, de ismeri az igazat. Miután tisztába hoztad önmagad előtt elképzeléseidet, ragadd meg az alkalmat, és közöld vele is megfelelő módon az igazságot. Bocsásd meg ezeket a gondolatokat magadnak, és lépj tovább!

A tagadás elszívja energiáidat. A következmény: fejfájás, gyomorgörcs, kimerülés, levertség, betegség, sérülés, vagy csak feltűnő ingerlékenység. Mit teszel, hogy ezek a tünetek elmúljanak? Nyugtatót szedsz? Vagy ráeszmélsz, hogy ezek az igazság hírnökei, és kutatni kezded jelentésüket? Miközben próbálod feldolgozni érzéseidet, talán visszariadsz a feladattól, mert a sötétség harcol létéért. Pedig ha továbbviszed a dolgot, és sikerül kitörnöd a bűvös körből, a fényhez hasonló Átalakító Energia tölt el, és az extázis hulláma után a szeretet hullámai árasztják el testedet.

Amikor elfogadod igazi vágyaidat - a jót csakúgy, mint a rosszat, az erőset csakúgy, mint a finomat -, megnöveled képességedet arra, hogy örömet érezz, feltétlen örömet, gyönyört, hálát és megbocsátást. Örök Éned és Isten intenzív energiáját nem viseli el a tested, míg sötétség honol benned. Átalakulásod lényege éppen az, hogy rálelj erre a sötétségre, elfogadd, amit megtagadtál, és szeretettel, fénnyel töltődj fel.

Légy nyitott ennek a testedben áramló energiának a befogadására, amely meghozza neked Isten személyes jelenlétét és Örök Énedet.